Sötét éj álma, lassan hanyatlik, s ki élt, nappallal meghalt.
Mint vándor
Éjjel oson, és Sötét undor szorítja Remegő lelkét. Jön, majd távozik, Mint vándor, ki nem leli Földi békéjét. Más, más, ki jő most, Jobb s ezerszer rosszabb, mint Holmi hontalan. Varjú károg, holt Éled, s dobbanó szívek Sejlik a titkot. Élet jő, Halál Támad, szenvtelen, sötét Éjbe bujdokol. Kezében ostor, Hajcsárként hajt előre Élő-holt lelket. […]
Halál jő
Hanyatlik a nap, Bíbor lángja sötétet Fest a világra. Ki az, ki most jön? Csúf mosolyával zuhan Lelkeikre már. Arca tündöklik, Ruhája gyűlölet-éj – S retten a népség. Ki az, ki örül? Vagy, hogy és mint, ki őrül? Csúf. Félnek. Kacag. Hálót hint rájuk. Remegés szaga hallik Ketrecbe zárva. Gőgös Éj, ki fél? Csak ő, […]
Csábító Halál
Kaján mosollyal „ó”-t formál gúnyosan a csábító Halál.
Kétely
Lebegek. Hol vagyok? Kergetnek. Várok. Ölelnek. Meghalok.