lustán mosolyog a jég a hajnal első sugaraira
Ébredő virág
zúzmara sandít az ébredő virágra és kisüt a nap
Olvadó jég
megfagyott benső világ mikor kint épp elolvad a jég
Kútsötét
feneketlen mély kútsötét helyen lézeng elfáradt lelkem
Mérleg
előre-hátra billeg a mérleg mikor már végre megszakad
Csend
egy pohár csend terül el előttem és én kacagok rajta
Szunnyadó erdők
szunnyadó erdők simogatják a sötét éj mély csendjét már
Jégvirág
fagyosan köszönt a hajnal jégvirágok nyílnak mindenütt
Némaság
ködös az idő csend süvít a fülembe némaság kínoz
Alaktalan
fekete fehér alaktalan félelem hajlik vörösbe