Hanyatlik a nap,

Bíbor lángja sötétet

Fest a világra.

Ki az, ki most jön?

Csúf mosolyával zuhan

Lelkeikre már.

Arca tündöklik,

Ruhája gyűlölet-éj –

S retten a népség.

Ki az, ki örül?

Vagy, hogy és mint, ki őrül?

Csúf. Félnek. Kacag.

Hálót hint rájuk.

Remegés szaga hallik

Ketrecbe zárva.

Gőgös Éj, ki fél?

Csak ő, ő a Halál, ki

Végálmot bocsájt. 

Ráncok simulnak,

Vágymosoly hull arcukra:

– Ó, vigyél Halál!

S ő csak int gúnyos

Mosollyal, s lelkük, mint

Pihe égbe száll.