Fáj e szó úgy, mint a világ fájdalma: színházi lét.
Kérdés
Kérded: Miért? Válasz nincs. Tétova hang sóhaja hallik.
Mint vándor
Éjjel oson, és Sötét undor szorítja Remegő lelkét. Jön, majd távozik, Mint vándor, ki nem leli Földi békéjét. Más, más, ki jő most, Jobb s ezerszer rosszabb, mint Holmi hontalan. Varjú károg, holt Éled, s dobbanó szívek Sejlik a titkot. Élet jő, Halál Támad, szenvtelen, sötét Éjbe bujdokol. Kezében ostor, Hajcsárként hajt előre Élő-holt lelket. […]
Halál jő
Hanyatlik a nap, Bíbor lángja sötétet Fest a világra. Ki az, ki most jön? Csúf mosolyával zuhan Lelkeikre már. Arca tündöklik, Ruhája gyűlölet-éj – S retten a népség. Ki az, ki örül? Vagy, hogy és mint, ki őrül? Csúf. Félnek. Kacag. Hálót hint rájuk. Remegés szaga hallik Ketrecbe zárva. Gőgös Éj, ki fél? Csak ő, […]
Felesleges
Nem kel fel a nap. Miért? Mint halottnak a Csók – felesleges.
Sötét jelen
Leplezetlenül meredek a nyomasztó, sötét jelenbe.
Társtalanság
IV. Céltévesztő Magány. Úttalan Társtalanság. Ember, ki vagy te?
Csábító Halál
Kaján mosollyal „ó”-t formál gúnyosan a csábító Halál.
Csúf elmúlás
Tűnő képzet csak az ősz; súlyos titkot rejt: csúf elmúlást.
Tarka élet
Színeket látok; tarkán fénylik előttem az egész élet.