Lelkem lassan ég, Porrá hullva testemből Szél fújja tova.
Zátony
Zátonyra futó zöld avar, elvész az ősz tarka lelkében.
A két királylány
Hol volt, hol nem volt, valahol a Névtelen erdőn túl, a Seholsincs hegyek ormán, volt egyszer egy kastély, ami már-már feledésbe merült.
Éjszaka
Sötét éj leplén Varjú károg Hold alatt. Mily’ titok lappang?
Ősz
Vörösen izzó Képek villannak fel az Őszi sötétben.
Este
Fáradt sóhajjal a nap aludni küldi az álmodókat.
Ágak
Könnylepte ágak ringatóznak vakmerő bátorságukban.