Éjfél elmúlt már, rám talál a fényesség. Levél hullt alá.
Holt árnyak
Sötét éj, remegek. Holt árnyak élednek fel, s élők halnak.
Rideg lét
Kicsiny vagy, sötét égbolt csillagjaként élsz a rideg létben.
Halál jő
Hanyatlik a nap, Bíbor lángja sötétet Fest a világra. Ki az, ki most jön? Csúf mosolyával zuhan Lelkeikre már. Arca tündöklik, Ruhája gyűlölet-éj – S retten a népség. Ki az, ki örül? Vagy, hogy és mint, ki őrül? Csúf. Félnek. Kacag. Hálót hint rájuk. Remegés szaga hallik Ketrecbe zárva. Gőgös Éj, ki fél? Csak ő, […]
Néma kiáltás
Gondolatfoszlány, fekete égbe szökő néma kiáltás.
Mélység
Feketén fénylik az éj; hív a sötét, e rettentő mélység.
Árva lélek
Az éj leple hull bűntől izzó, reszkető árva lelkünkre.
Fekete Hold
Fekete Hold, az égen csillagok múlnak. Lehunyom szemem.
Kicsi levél
Egy kicsi levél a fa tetején – lehull a sötét éjbe…
Lepel
Baglyok huhognak, varjak kárognak, hollók leple szétfoszlik.