a holdra nézek s ő visszanéz rám hullnak a falevelek ragyog a sötét éj fényt hoz az eltévedt lelkeknek csendje a holdra nézek s ő visszanéz rám fájnak az elmúlt árnyak ragyog a sötét éj csend szava hallatszik a fényt hozza már a holdra nézek s ő visszanéz rám csendje utat tör hozzám
Kérdések
nincs már mit tudnom kéne a hold segíti minden kérdésem
Éjjeli bánat
késő éjjeli bánat marja lelkem de a hold megért
Sóvárgás
sóvárogsz mint éj a holdfény után s mégis sötétbe feledsz
Nap és a Hold
Messzire nézek; Semmit se látok – a Nap rejti a Holdat.
Könnyek
Holdra néz. Felhőtlen ég. Nem látja – könnyek lepik el szemét.
Tinta
Csillagok. Hold. Madár szabadon száll, s Tinta folyik szét lapján.
Fekete Hold
Fekete Hold, az égen csillagok múlnak. Lehunyom szemem.