Új nap virrad, a csendes reggel fényben füröszti lelkem.
Mezítelen lelkek
Hulló falevelek. Mezítelen lelkeket lepnek. Engem is.
Reszkető éj
Reszket a lelkem az utcákat járva. Túl sokat tud az éj.
Homályos város
Ködbe öltözött a város; homály lepi el lelkem s szívem.
Az éj könnyei
Csepeg az eső, mint az éj könnyei, áztatják reszkető lelkem.
Fehér lepel
Fehér a lepel. Tiszta, bűntelen mocskot takar: lelkeket.
Kivirágozva
Remeg a lelkem, S mit sejt, én sejthetem csak… Kivirágozva.
Vége
Ha nem érezném, tán el sem hinném: vége, s lelkem égbe száll.
Remény
Tán még felkel a Nap, rám szórva reményét, s holt lelkem éled.
Lélekharang
Lelkem harangja szól, remeg, keres, kutat sötét titkokat –