sürgősségi – hol senkit nem zavar hogy a padon a lábam
Gyarlóság
neved önzőség gyarlóságod szüntelen kísért – én vagyok.
Kicsiny titok
Az élet kicsiny titkát rejti e száraz levél. Elmúlást.
Taszít
piros sárga zöld mehetsz s mégis maradsz de miért taszítlak
Nem maradandó
Suhog már a szél, S szétfújja azt, mi nem Maradandó. Nem marad itt más, csak mi igaz; elfújja a szél a lelkem is.
Új nap
Új nap virrad, a csendes reggel fényben füröszti lelkem.
Jó és rossz
Barna, zöld, sárga, piros cseppek hullnak. Az élet elmúlik, fekete-fehér lesz a táj; jó és rossz – nincs már több hazugság.
Ars poetica
Arra születtem, hogy a képzelet szárnyán szállva meghaljak, hogy az ég alatt kóválygó falevélként lassan elmúljak, hogy pillangóként kék-piros-zöld szárnyakkal majd kifakuljak, hogy sirályként a végtelent hasítva a tengerbe vesszek, hogy eldaloljam az élet csodáit, és egyszer elmúljak.
Új dal
Madárének száll. Álmomban dalolja az élet új dalát.
Tavaszi mámor
Tavaszi mámor. Új élet, új fejezet. Már új rügy fakad.