alvadt vér pezseg a seben és új világ serken alatta
Hegek
Fájdalom nyillal lelkembe és vér serken beforrt hegekből
A Hold
a holdra nézek s ő visszanéz rám hullnak a falevelek ragyog a sötét éj fényt hoz az eltévedt lelkeknek csendje a holdra nézek s ő visszanéz rám fájnak az elmúlt árnyak ragyog a sötét éj csend szava hallatszik a fényt hozza már a holdra nézek s ő visszanéz rám csendje utat tör hozzám
Rab
ablakon rácsok saját lelked rabja vagy hunyd le a szemed s gondolj a rácson túli világra ahol a te helyed van
Mutasd
gondolj előre nyújtsd ki kezed mutasd a hegeket miket lelkedbe rejtesz elhagyottan félve már az elmúlástól
Titokká lettél
titokká lettél rejtsd el magad húzd fel a maszkot és éld a mások életét mintha te lennél hisz’ te titokká lettél
Vihar jön
vihar kavarog a lelkemben – isten is érzi vihar van
Sötét
gomolygó sötét feszeng a légtérben és lüktet fejünkben
Kérdések
nincs már mit tudnom kéne a hold segíti minden kérdésem
Formák
nonfiguratív formák gomolyognak már a sötét lelkemben