tapogatózó kezek mindenütt test a testen felemészt
Szívdobogás
dobog a szív mint véget nem érő dallam reszketeg sóhaj
Halállal élni
Emlékszem még az érzésre milyen volt a halállal élni
Fekete felhő
fekete felhő jön s ostromolja a létet de én kitörök
Gyönyör
a gyönyör benned felemészt és eltemet mit sem sejtek már
Mocorgás
szürkén mocorog az ég, és lanyhán hullnak a falevelek kergetőznek ők lassan ragyogva a nap tűző fényében adok-kapok mi megy hol egyik hol másik veszt erejéből
A Hold
a holdra nézek s ő visszanéz rám hullnak a falevelek ragyog a sötét éj fényt hoz az eltévedt lelkeknek csendje a holdra nézek s ő visszanéz rám fájnak az elmúlt árnyak ragyog a sötét éj csend szava hallatszik a fényt hozza már a holdra nézek s ő visszanéz rám csendje utat tör hozzám
Hófehér
új életet kell kezdenem hófehéret s múltat feledni
Üres fal
üres még a fal fehérré lett tiszta mint a hó új élet
Lét
létezem itt e világban pedig élni szeretnék de hogy