Zörög egy levél, s múlékony hullása már feledteti őt.
Avar
Andalgó, puha ősz – az avarba süpped kavargó lelkem.
Ábránd
Félnek az éjtől, a titokzatos, sötét ábrándjaitól.
Bíbor
Lassan kél a Nap, Bíborba hajlik az éj tündérhatalma
Régi dallam
Táncol a régi dallam, dúdol az emlék ragyogó képe.
Szélvész
Lanyhán hullnak az őszi falevelek, s szélvész borzong keresztül.
Éj
A Nap elvérzett, sötét éj hull az őszi holló-kapura.
Falevél
Remeg a szívem, mint vajmi titkot súgó őszi falevél.
Szabadság
Pillangószárnyra kél a lét, szabadságra szomjúz a lélek.
Szél
Lelkem lassan ég, Porrá hullva testemből Szél fújja tova.