Barna, zöld, sárga, piros cseppek hullnak. Az élet elmúlik, fekete-fehér lesz a táj; jó és rossz – nincs már több hazugság.
Ars poetica
Arra születtem, hogy a képzelet szárnyán szállva meghaljak, hogy az ég alatt kóválygó falevélként lassan elmúljak, hogy pillangóként kék-piros-zöld szárnyakkal majd kifakuljak, hogy sirályként a végtelent hasítva a tengerbe vesszek, hogy eldaloljam az élet csodáit, és egyszer elmúljak.
Új dal
Madárének száll. Álmomban dalolja az élet új dalát.
Felhősereg
Felhőseregek támadnak; elűzik a Napot. Elmúlik.
Szomorú fűz
Zöld szellő susog. Felölti díszruháját a szomorú fűz.
Tavaszi mámor
Tavaszi mámor. Új élet, új fejezet. Már új rügy fakad.
Küzdés
Remeg az idő. Néha-néha megállna. Nem hagyom; küzdök.
Ragyogó napfény
Ragyog a napfény. Vakít, nem bírom. Az éj az én világom.
Téli erdők
Tél gyöngye követ. Üresen zörögnek a holttá váló erdők.
Elfeledett álom
Álmodtam. Régi, elfeledett álomkép kísért. Meghalok.