szivárványt súg az éj a fülembe és halkan kacag-nék
Sötét utcák
lüktet a sötét utcák pajzán gaza míg a kéj felemészt
Taszít
piros sárga zöld mehetsz s mégis maradsz de miért taszítlak
Magányosan
sárga lámpafény csókolja az utcákat s magányosan állsz
Sóvárgás
sóvárogsz mint éj a holdfény után s mégis sötétbe feledsz
Vándor
szembe fúj a szél s nem látod a vándort ki lassan felemészt
Esőcseppek
az esőcseppek az ablakon kopognak és bezárkózom
Mélabús lelkek
törnek zúznak recsegnek az árnyak a falon mint mélabús lelkek