A végtelenbe tekintek, hol a tenger és az ég összeér
Hullámok
A tenger tükrén hullámzik a kék égen szárnyaló sirály
Ég és föld
lelked égbe szállt tested földben porlad el – majd új élet jő
Falevéltánc
pörög a hulló falevél a kies rét tündöklő egén
Papírrepülők
papírrepülők keringnek az égen már nem zuhannak le
Melankólia
lustán sétálnak a felhők fejem felett – melankólia
Kettérepedve
Felhőszív borul a napsütötte tájra. Könnyek szöknek az ég szemébe. A felhő tovatűnik: kettérepedt szív, ki erre – arra, búsulva sirattat meg más-más tájakat
Vége
Ha nem érezném, tán el sem hinném: vége, s lelkem égbe száll.
Rideg lét
Kicsiny vagy, sötét égbolt csillagjaként élsz a rideg létben.
Könnyek
Holdra néz. Felhőtlen ég. Nem látja – könnyek lepik el szemét.