fekete felhő jön s ostromolja a létet de én kitörök
Gyönyör
a gyönyör benned felemészt és eltemet mit sem sejtek már
Jéggé fagyva
jéggé fagyott könny karcolja arcom földre hull és megreped
Jin és jang
örvénylő tenger apály s dagály jin és jang e kettő együtt örök és mégsem vihar s hőség könny és mosoly e kettő együtt kézen fogva jár a Mindenség mezején veled s nélküled
Mocorgás
szürkén mocorog az ég, és lanyhán hullnak a falevelek kergetőznek ők lassan ragyogva a nap tűző fényében adok-kapok mi megy hol egyik hol másik veszt erejéből