Mindannyiunknak megvan a maga története. Egy regény, amelynek mi vagyunk a főhősei.

Fejezeteken át haladunk, át a boldogságon, szomorúságon, akciókon, zűrzavarokon. Sírunk, nevetünk, gyászolunk. 

Emberek jönnek, emberek mennek, az egyetlen, ami életünk regényében állandó: mi magunk.

Időnként egyedül bandukolunk a Hős útján, időnként pedig másokkal.

Időnként úgy hisszük, rátaláltunk a Szent Grálra, máskor meg úgy, hogy a pokol sötét bugyrait szánta nekünk a Sors – vagy Isten, ki miben hisz.

Egyikünk története sem egyszerű: sem a tied, sem az övé, sem az enyém.

És időnként, amikor a Hős megfárad az élet cudar viharaiban, talán csak egy biztonságos, támogató közegre vágyik és megértő fülekre. 

Időnként a Hősnek csak arra van szüksége, hogy meghallgassák – és hogy ő meghallja végre saját magát. 

Ebben tudlak támogatni Téged. Nem fogom ezüsttálcán átnyújtani a Szent Grált – mert azt saját magadnak, saját magadban kell megtalálnod. 

Ha úgy érzed, a regényedben kiestél a főhős szerepéből és inkább mellékszereplővé váltál, támogatni tudlak abban, hogy ismét a te kezedben legyen az irányítás. Ha úgy érzed, nem a teljes valódban tündökölsz, támogatni tudlak, hogy kiteljesedj. Ha úgy érzed, az évek során elveszett az önmagadba vetett bizalmad, hited és szereteted, támogatni tudlak, hogy az első és legfontosabb te legyél saját magadnak. Ha úgy érzed, akadályokba ütköztél, támogatni tudlak abban, hogy jobbról-balról-előlről-hátulról megvizsgálva azt az akadályt megtaláld a megoldást.