Az élet kicsiny titkát rejti e száraz levél. Elmúlást.
Kettérepedve
Felhőszív borul a napsütötte tájra. Könnyek szöknek az ég szemébe. A felhő tovatűnik: kettérepedt szív, ki erre – arra, búsulva sirattat meg más-más tájakat
Sorok mögött
A Sorok mögé bújok, ott rejtezek a tünékeny Szóban.
Festmény
A toll serceg a lapon, festek egy tájat, hol madár dalol, és süvít a szél. Remeg a vidék: reszket a lelkem. Eltűnt.
Békazene
Békazene száll a csöndes éjben. Itt a tavaszi koncert.
Hol a tél?
Lelkem sóvárog a tél után; itt minden csak egy hazugság.
Színesebb
Belakja majd a világ az életet; mind színesebbé lesz.
Hűs szél
Hűs szél lengeti a fák lombjait. Hívja a madarakat.
Nem maradandó
Suhog már a szél, S szétfújja azt, mi nem Maradandó. Nem marad itt más, csak mi igaz; elfújja a szél a lelkem is.
Új nap
Új nap virrad, a csendes reggel fényben füröszti lelkem.