Felhőszív borul
a napsütötte tájra.
Könnyek szöknek az
ég szemébe. A
felhő tovatűnik:
kettérepedt szív,
ki erre – arra,
búsulva sirattat meg
más-más tájakat
Suhog már a szél,
S szétfújja azt, mi nem
Maradandó. Nem
marad itt más, csak
mi igaz; elfújja a
szél a lelkem is.
© 2022 Created with Royal Elementor Addons