Elbeszélés

  • All Post
  • Elbeszélés
  • Gravírozás
  • Haiku
  • Pályázat
  • Pirográfia
  • Tébolyult lelkek
    •   Back
    • 2009
    • 2008
    • 2010
    • 2013
    • 2015
    • 2016
    • 2017
    • 2019
    • 2020

Kara lehunyt szemmel, félrehúzódva várta, hogy végre elkészüljön az itala. Nem bírta a tömeget, de most úgy érezte, szüksége van arra tökéletes, mandulatejes-vaníliás-tejszínhabos kávéra, megszórva egy csipetnyi fahéjjal, így vette a bátorságot és csúcsidőben lemerészkedett a kedvenc kávézójába. 

Érezte, hogy a rosszullét kerülgeti, egyre szaporábban szedte a levegőt, de képtelen volt kizárni a külvilágot. Az emberek ott voltak, hiába próbált elhúzódni tőlük, időnként mégis érezte, ahogy elsuhannak mellette, néhányan nekiütköztek, de mintha mi sem történt volna, mentek tovább. Hát, persze, hiszen ő volt a szürke, láthatatlan kisegér. 

(tovább…)

Kecsei Géza még egyszer, utoljára eligazgatta magán az uniformisát, mielőtt belépett volna a rendőrségre, hogy életében először szolgálatra jelentkezzen. Gyermekkorától kezdve arról álmodott, hogy hazáját szolgálja, aztán amikor apja egy tragikus gyilkosság áldozata lett, kérve-kérlelte anyját, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a Magyar Királyi Rendőrség tagja lehessen egyszer. 

(tovább…)

A lány a kanapén ült és az asztalon lévő pengét nézte, miközben a kötését igazgatta. Hamarosan sötétedik – gondolkodott magában –, össze kellene pakolni és takarítani sem ártana. Nem volt igazán nagy rendetlenség; inkább csak a lelke háborgott, de ilyenkor megnyugtatta a takarítás. És bár nem érzett magában elég erőt semmihez sem, a macska hangosan nyávogva a bejárati ajtót kezdte kaparni. Mélyet sóhajtott és felkelt, hogy kiengedje, majd hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, követi őt. 

(tovább…)

© 2022 Created with Royal Elementor Addons