– Ne törődj velem, itt a sarkon megküzdök a legújabb egzisztenciális válságommal. – Rose magában imádkozott, hogy Leah elfogadja a szokásos magyarázatot, és bemenjen végre a buliba. Ez volt az a szöveg, amit az elmúlt években használt a barátnőjével, mikor épp nem akart beszélni az érzéseiről meg a gondolatairól, de tudta, hogy túl lesz rajta […]
Jenő
A nap első sugarai Jenőt a teraszon ülve találták, ahogy üres tekintettel bámult maga elé. Az asztalon ott volt a félig teli vodkás üveg, mellette befizetetlen csekkek hevertek és számtalan felszólító levél a határidők leteltéről. Bárhogy is számolta, képtelen kiegyenlíteni az összes tartozását most, hogy az anyja helyett már nem veheti fel a járadékát. Arról […]
Lisa&Máté esküvői doboz
Ajándékdoboz
Haikus bögre
boldognak lenni: virágra lelni kopár sivatagban is
Pohárra írt szerelem
Kara lehunyt szemmel, félrehúzódva várta, hogy végre elkészüljön az itala. Nem bírta a tömeget, de most úgy érezte, szüksége van arra tökéletes, mandulatejes-vaníliás-tejszínhabos kávéra, megszórva egy csipetnyi fahéjjal, így vette a bátorságot és csúcsidőben lemerészkedett a kedvenc kávézójába. Érezte, hogy a rosszullét kerülgeti, egyre szaporábban szedte a levegőt, de képtelen volt kizárni a külvilágot. Az […]
Gravírozott bögre A múlt bűnei című regényhez
A fantasztikus romantikus krimi Jud Meyrin – Megyeri Judit tollából származik.
Viola
– De apa, mondtam, hogy Dávid épp most vallott szerelmet! – kiáltotta Viola az apjának, aki csak fejcsóválva ült a konyhaasztalnál. – Aranyom, egész végig itt ültél velem és ebédeltünk, nem volt itt senki más. Dávid meg még azt se tudja ki vagy, hiszen csak most költözött ide a szomszédba – sóhajtotta Feri bácsi.
Gyuri
Gyuri besietett a fürdőszobába és levette a pólóját. Néhány pillanatra lehunyta a szemét, hogy megnyugodjon, majd ismét kinyitotta és belenézett a tükörbe. Nem volt túl jóképű, de azért annyira ronda sem. Az orra talán kissé nagyobb volt az arcához képest, a homloka meg jóval magasabb, de Noémi mindig azt mondogatta neki, hogy a tengerkék tekintete […]
Lélekparazita
Kecsei Géza még egyszer, utoljára eligazgatta magán az uniformisát, mielőtt belépett volna a rendőrségre, hogy életében először szolgálatra jelentkezzen. Gyermekkorától kezdve arról álmodott, hogy hazáját szolgálja, aztán amikor apja egy tragikus gyilkosság áldozata lett, kérve-kérlelte anyját, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a Magyar Királyi Rendőrség tagja lehessen egyszer.