• Minden
  • Elbeszélés
  • Tébolyult lelkek
  • Életképek

Kara lehunyt szemmel, félrehúzódva várta, hogy végre elkészüljön az itala. Nem bírta a tömeget, de most úgy érezte, szüksége van arra tökéletes, mandulatejes-vaníliás-tejszínhabos kávéra, megszórva egy csipetnyi fahéjjal, így vette a bátorságot és csúcsidőben lemerészkedett a kedvenc kávézójába. 

Érezte, hogy a rosszullét kerülgeti, egyre szaporábban szedte a levegőt, de képtelen volt kizárni a külvilágot. Az emberek ott voltak, hiába próbált elhúzódni tőlük, időnként mégis érezte, ahogy elsuhannak mellette, néhányan nekiütköztek, de mintha mi sem történt volna, mentek tovább. Hát, persze, hiszen ő volt a szürke, láthatatlan kisegér. 

(tovább…)

– De apa, mondtam, hogy Dávid épp most vallott szerelmet! – kiáltotta Viola az apjának, aki csak fejcsóválva ült a konyhaasztalnál. 

– Aranyom, egész végig itt ültél velem és ebédeltünk, nem volt itt senki más. Dávid meg még azt se tudja ki vagy, hiszen csak most költözött ide a szomszédba – sóhajtotta Feri bácsi. 

(tovább…)

Gyuri besietett a fürdőszobába és levette a pólóját. Néhány pillanatra lehunyta a szemét, hogy megnyugodjon, majd ismét kinyitotta és belenézett a tükörbe. 

Nem volt túl jóképű, de azért annyira ronda sem.  Az orra talán kissé nagyobb volt az arcához képest, a homloka meg jóval magasabb, de Noémi mindig azt mondogatta neki, hogy a tengerkék tekintete sokkal hangsúlyosabb volt, mint bármilyen más előnytelen tulajdonsága. Majdnem. Magasságból oszthattak volna neki kicsit többet, a maga százhatvanöt centijét a legtöbb nő kifogásolta, kivéve Noémit.  

(tovább…)

Kecsei Géza még egyszer, utoljára eligazgatta magán az uniformisát, mielőtt belépett volna a rendőrségre, hogy életében először szolgálatra jelentkezzen. Gyermekkorától kezdve arról álmodott, hogy hazáját szolgálja, aztán amikor apja egy tragikus gyilkosság áldozata lett, kérve-kérlelte anyját, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a Magyar Királyi Rendőrség tagja lehessen egyszer. 

(tovább…)

A lány a kanapén ült és az asztalon lévő pengét nézte, miközben a kötését igazgatta. Hamarosan sötétedik – gondolkodott magában –, össze kellene pakolni és takarítani sem ártana. Nem volt igazán nagy rendetlenség; inkább csak a lelke háborgott, de ilyenkor megnyugtatta a takarítás. És bár nem érzett magában elég erőt semmihez sem, a macska hangosan nyávogva a bejárati ajtót kezdte kaparni. Mélyet sóhajtott és felkelt, hogy kiengedje, majd hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, követi őt. 

(tovább…)

eligazító

Elbeszélés: Hosszabb-rövidebb elbeszélések (esetenként novellák)

Életképek: Igaz történetek kitalált elemekkel

Tébolyult lelkek: Kitalált történetek igaz elemekkel

Haiku: Három soros japán versforma 5-7-5 szótagokkal. Bővebben…

Kövess engem itt is

Feliratkozás

Ha szeretnél azonnal értesülni a friss tartalmakról, iratkozz fel! :)

Sikeresen feliratkoztál, köszönöm szépen! Ops! Something went wrong, please try again.

Címkék

Edit Template

© 2022 Created with Royal Elementor Addons