Éjjel oson, és Sötét undor szorítja Remegő lelkét. Jön, majd távozik, Mint vándor, ki nem leli Földi békéjét. Más, más, ki jő most, Jobb s ezerszer rosszabb, mint Holmi hontalan. Varjú károg, holt Éled, s dobbanó szívek Sejlik a titkot. Élet jő, Halál Támad, szenvtelen, sötét Éjbe bujdokol. Kezében ostor, Hajcsárként hajt előre Élő-holt lelket. […]