ólálkodik még tél – elűzi a tavasz hűs fuvallata
Jéggé fagyva
jéggé fagyott könny karcolja arcom földre hull és megreped
Hajnali fény
lustán mosolyog a jég a hajnal első sugaraira
Ébredő virág
zúzmara sandít az ébredő virágra és kisüt a nap
Olvadó jég
megfagyott benső világ mikor kint épp elolvad a jég
Jégvirág
fagyosan köszönt a hajnal jégvirágok nyílnak mindenütt
Káosz
a káosz bennem tavasz tél ősz nyár minden mulandósága
Hol a tél?
Lelkem sóvárog a tél után; itt minden csak egy hazugság.
Téli erdők
Tél gyöngye követ. Üresen zörögnek a holttá váló erdők.
Új rügyek
Feldereng egy kép. Új rügyek, új élet. Most? Halott minden.