csendesen múltba réved dolgos élete boldog alkonyán
Múltba feledve
körbeöleli a természet az elmúlt korok emlékét
Szebb jövő
múlt szilánkjain lépkedni szebb jövőért: nincs már megállás
A múlt szilánkjai
hajdan volt szép ház romjai közt csellengek a szilánkokon
Régi korok
régi korok emlékét még őrzik a hűs borospincék
Sebek és hegek
sebek hegednek hegek halványodnak a múlt nem jelen már
Hófehér
új életet kell kezdenem hófehéret s múltat feledni
Mutasd
gondolj előre nyújtsd ki kezed mutasd a hegeket miket lelkedbe rejtesz elhagyottan félve már az elmúlástól
Jelen és múlt
jelen pillanat gondolata csapong a múlt árnyai közt
Ködbe borult
Ködbe borult a táj: hideg, homályos. Nem ereszti át múltam.