Rigó dalol a Meztelen fa ágán, és Hívja a tavaszt.
Hullámok
A tenger tükrén hullámzik a kék égen szárnyaló sirály
Gyermeki lélek
gyermeklélekkel taposni a végtelent – madárcsicsergés
Itt a szerelem
madárcsicsergés a tó tükrén tavasz van itt a szerelem
Festmény
A toll serceg a lapon, festek egy tájat, hol madár dalol, és süvít a szél. Remeg a vidék: reszket a lelkem. Eltűnt.
Hűs szél
Hűs szél lengeti a fák lombjait. Hívja a madarakat.
Ars poetica
Arra születtem, hogy a képzelet szárnyán szállva meghaljak, hogy az ég alatt kóválygó falevélként lassan elmúljak, hogy pillangóként kék-piros-zöld szárnyakkal majd kifakuljak, hogy sirályként a végtelent hasítva a tengerbe vesszek, hogy eldaloljam az élet csodáit, és egyszer elmúljak.
Új dal
Madárének száll. Álmomban dalolja az élet új dalát.
Túlélők
Cinegék bújtak el a fagyos, fehér tél elől – túlélnek.
Menekülés
Nem tudom, mi vár rám – néha madár lennék, s elmenekülnék.