jéggé fagyott könny karcolja arcom földre hull és megreped
Kettérepedve
Felhőszív borul a napsütötte tájra. Könnyek szöknek az ég szemébe. A felhő tovatűnik: kettérepedt szív, ki erre – arra, búsulva sirattat meg más-más tájakat
Az éj könnyei
Csepeg az eső, mint az éj könnyei, áztatják reszkető lelkem.
Könnyek
Holdra néz. Felhőtlen ég. Nem látja – könnyek lepik el szemét.