egy pohár csend terül el előttem és én kacagok rajta
Szunnyadó erdők
szunnyadó erdők simogatják a sötét éj mély csendjét már
Némaság
ködös az idő csend süvít a fülembe némaság kínoz
A Hold
a holdra nézek s ő visszanéz rám hullnak a falevelek ragyog a sötét éj fényt hoz az eltévedt lelkeknek csendje a holdra nézek s ő visszanéz rám fájnak az elmúlt árnyak ragyog a sötét éj csend szava hallatszik a fényt hozza már a holdra nézek s ő visszanéz rám csendje utat tör hozzám