a holdra nézek s ő visszanéz rám hullnak a falevelek ragyog a sötét éj fényt hoz az eltévedt lelkeknek csendje a holdra nézek s ő visszanéz rám fájnak az elmúlt árnyak ragyog a sötét éj csend szava hallatszik a fényt hozza már a holdra nézek s ő visszanéz rám csendje utat tör hozzám
Jelen és múlt
jelen pillanat gondolata csapong a múlt árnyai közt
Árny
egy árny mögöttem előttem bolyong de csak a félelem az
Mélabús lelkek
törnek zúznak recsegnek az árnyak a falon mint mélabús lelkek
Holt árnyak
Sötét éj, remegek. Holt árnyak élednek fel, s élők halnak.