Elbeszélés,  Játék

Érted mindent is

Kiara percek óta nézte az előtte fekvő holttestet, és érezte, ahogy a csalódottság és a düh hullámokban önti el a lelkét. Ez sem ő volt – sóhajtotta lemondóan. Gondolataiba merülve elővette a rongyot, és tisztára törölte a vadászkést. Európában már csak négy személy volt, aki a potenciális lelkitársa lehetett, aztán vége. A többi helyet már végigjárta, hátha ráakad arra, aki neki rendeltetett. A huszonöt év feletti egyedülállók Valentin-nap végéig kaptak határidőt, hogy megtalálják a lelkitársukat, ami azt jelentette, hogy még van nagyjából tizenhat órája a maradék három emberre. 

Természetesen rajta kívül senki nem gondolta komolyan, hogy ha valaki nem leli meg időben a másik felét, azzal bármi rossz történik. A többiek a Nemzetközi Lelkitárs Szolgálaton nézelődtek, néha elmentek gyertyafényes vacsorára, elcsattant az első csók, ami vagy bejött, vagy nem. Akik azonban tényleg szerettek egyedül lenni, ki se tették a lábukat a lakásból. 

Viszont ő tisztában volt azzal, hogy az Istenek szankciókat fognak alkalmazni, ha nem találja meg mindenki a párját; a hírnök, akivel néhány éve volt pár légyottja, megsúgta neki, hogy eltörlik azokat a Földről, akik egyedül maradnak. Ezek után már csak néhány kör vodkájába került, hogy a férfi daloljon, mint egy kismadár, és megtudja, hogy az egyetlen, amit tudni lehet a lelkitársakról, hogy képtelenek megölni egymást.

Így lett Kiara Davisből harmincéves korára sorozatgyilkos, aki épp Pudsey-be tartott Aaron Hawkinshoz.

Az Istenek – akikben egészen addig nem is hitt – nyolc évvel ezelőtt elhatározták, hogy színre lépnek, mert megelégelték az emberek pusztító életmódját. Hosszas megfigyeléseik után arra jutottak, hogy az ember társas lény, és a pusztítás legfőbb forrása az önzőség és az elmagányosodás. Úgy döntöttek, hogy mivel mindenki számára létezik az eleve elrendeltetett lelkitárs, az egyedülállók célja az ő megtalálása kell, hogy legyen. 

Már alig néhány tucat egyedülálló maradt, mikor  egy évvel ezelőtt kihirdették a végső határidőt, és ő elhatározta, hogy nem bíz semmit a véletlenre: mielőtt a tettek mezejére lépett volna, hosszas kutatómunkát végzett a társkeresőn a lehetséges személyekről. 

Néhány hétnyi feltérképezést követően végül belevágott a projektbe, és bár az elején kissé nehezen ment, hogy embereket öljön, mindig arra gondolt, hogy a saját élete és jóléte fontosabb, mint másé. Az sem különösebben érdekelte, hogy mi történik a másik tényleges lelkitársával. 

Negyed órája volt még Pudsey-ig. A telefonján ismét megnézte Aaront: szerencsére ő sokkal jobban nézett ki, mint az előző úriember, a kapafogú, kopasz, elhízott Travis Wells, akinek az élete abból állt, hogy naphosszat otthon ült és videójátékozott. Hozzá képest Aaron igazi főnyeremény lenne: magas, szőke hajú, kék szemű, nem kimondottan izmos, de legalább igényes, társasági életet él és brókerként dolgozik. 

Mély lélegzetet vett, ahogy végiggondolta a következő órákat: minden jelölttel  felvette már a kapcsolatot, beszélgetett velük, és legalább nem voltak teljesen ismeretlenek egymás számára. Bár Aaronnal egy helyi kávézóba beszélte meg a randevút délelőtt tizenegy órára, úgy döntött, inkább felkeresi őt a lakásán, hogy szemtanúk nélkül derítse ki, a másik a lelkitársa-e. 

Az, hogy mi történik azután, ha megtalálta a másik felét, rejtély volt számára, így csak sodródott az árral, lesz, ami lesz alapon. 

Ebben a pillanatban bemondták a New Pudsey-i megállót, és Kiara nem sokkal később már a vasútállomás bejáratánál próbálta betájolni, hogy merre is kell mennie. Amint a telefonja kiírta a pontos útvonalat – tíz perc séta –, már indult is. Ahogy egyre közeledett a pillanat, hogy találkozhat vele, ismét érezni kezdte a reményt és vágyakozást, mintha láthatatlanul ölelték volna körbe már-már kiégett lelkét, mely ilyenkor főnixként éledt újjá hamvaiból. Érezte, hogy szíve hevesebben kezd dobogni, és fohászkodni kezdett az Istenekhez, hogy bárcsak ő lenne az igazi… Akkor végre igazán révbe érne.

Aaron egy tízemeletes társasházban lakott a negyediken. Szerencsére egy idős néni pont akkor hagyta el az épületet, így gyorsan beslisszolt a bejáraton, és rövid keresgélés után meg is találta Aaron Hawkins nevét az egyik ajtón. Bekopogott, és amint ajtót nyitottak, Kiara bájosan rámosolygott a férfira. Anélkül, hogy beinvitálták volna, besétált a lakásba, maga mögött hagyva az összezavarodott házigazdát. 

– Ööö, helló – szólalt meg hezitálva Aaron, amint becsukta az ajtót. – Kiara? 

– Igen – bólintott a nő, és a táskájában kezdett matatni. Néhány pillanattal később kihúzta belőle a pisztolyt, és mielőtt a másik feleszmélhetett volna, rutinosan a fejére célzott, és kibiztosította, majd meghúzta a ravaszt. Ahelyett azonban, hogy a férfi élettelenül elterült volna, szinte lassított felvételként látta, hogy a lövedék a másik homlokánál megáll, majd fémes koppanással a padlóra esik

Belenézett rendkívül zavarodott, ámde élő Aaron Hawkinsszal szemébe, és boldogan elmosolyodott. 

– Megtaláltalak! – suttogta.

– Szóval te vagy az, aki sorozatban gyilkolja az egyedülállókat – szólalt meg a férfi összehúzott szemöldökkel. 

– Igen.

– Nos, örülök, hogy én lettem a nyertes – mosolyodott el végül Aaron. – Tudod… a hangok is megmondták, hogy nem százas a lelkitársam sem. – Azzal széttárta a karját, és Kiara szinte beleröppent az ölelésbe. 

– Érted… mindent is – súgta halkan a nő.

Leave a Reply

%d bloggers like this: